Rádiháza - Bázakerettye

Reggel remek reggelit fogyasztottunk a rádiházi ménes panziójának étkezőjében. Nem zab volt szénával elhamdulillah, hanem sajt, lekvár, vaj stb.

Aztán felkerekedtünk, szó szerint fel, mert elég kaptatós domboldalnak vágtunk neki.

Az úton egy lovászfiú vezetett velünk szembe egy ügető kancát a 2 hónap körüli csikójával.A kanca vezetőszáron, a csikó szabadon követte. Igencsak félelmetes látvány lehettünk, mert hiába ment el mellettünk a kanca, a kiscsikó megtorpant, s nem volt hajlandó továbbmenni. A lovászfiú lemondó sóhajjal vezette vissza a kancát a csikón túlra, de az igy sem volt hajlandó követni, aztán a srác kicsit ráhúzott a farára a vezetőszárral, attól megugrott, s letudta a kritikus pár lépést.

Kisvártatva jött egy lovas lóháton, a ló láttunkra horkantva torpant meg... De most TÉNYLEG, ennyire gázosan azért nem néztünk ki...

Ezen a napon az előző napi esőzések után elhamdulillah nagyon szép idő volt. Az ég felhős, de eső nem volt, erős szél fújt, csak úgy jött-ment a sok fehér meg haragos szürke felhő. Olyan fantasztikus településeket látogattunk meg, mint pl. Lasztonya, ahol talán 40 ember is lakik, és a hziorvos egy garázsban rendel...

Valamint, két kilátót is érintettünk ezen a napon, egyiket lasztonya, másikat Lispeszentadorján után a dombtetőn. Mindkettő ugyanúgy nézett ki, láthatólag azonos terv alapján készültek... A kilátás mindkettőből szép volt.

A szállásunk Bázakerettyén volt, hiden vacsorával, amit a helyi kisboltban vásároltunk. A vendégház gázórájában egy kerti rozsdafarkú család lakott :) A kismadarak zsizsegtek a fadobozban, és kissé félve néztek vissza, mikor bekukucskáltam hozzájuk...