Reggel, mikor felkeltem, szakadt az eső. Nem ért a dolog meglepetésként, már előző este mondta az időjárásjelentés, h. esni fog. beszéltünk is róla, h. ezt a napot kihagyjuk, bebuszozunk Homokkomáromba, s majd valamikor bepótoljuk a kimaradó pecséteket. De végül egy életünk, egy halálunk, nem vagyunk zselék (vagy papirkutyák, a kivánt rész aláhúzandó), reggeli után csak elindutlunk.
Az eső egy kicsit csendesedett, de még igy is esett rendesen. Aztán újra magára talált. Érezni lehetett, h. nem csk úgy hobbi szinten, alkalomszerűen műveli az esést, hanem igazán komolyan gondolja, mintegy hivatásszerűen...
Az első 4 km műúton ment át Kistolmácsra. Érdekes, MOST senki nem panaszkodott, h. miért kell műúton menni... A kistolmácsi tónál a Tó büfé még nem volt nyitva, a teraszon pecsételtünk, majd mire felszedelődzködtünk, megjelent a büfés néni... De nem mentünk már vissza. A tó felett mutattam a fiúknak: nézzétek, ott repül egy gém! A parton horgászó két koma közül az egyik meg is kérdezte: "Tudja,mit mondott a gólya a gémnek?" Nemleges válaszomra közölte: "Tölts egy kis jó bort a gégémnek!" Ebben sajna nem tudtam segiteni neki, de arra gondoltam h. milyen praktikus lenne nekem ezen a településen laknom, pl. ha ki kellene tölteni egy űrpalot, csak annyit kellene irnom:
Lakhely: Kistolmács
Foglalkozás: u.a.
Amúgy egész délelőtt esett. Aztán kicsit elállt, vagy egy órát tudtunk menni esőkabát nélkül, remek volt. Aztán kora délután elkapott minket egy brutális zápor...
Az erdőben, természetesen, sár volt. Miután meg nem nevezett túratársamtól azt a tanácsot kaptam, h. próbáljak szemléletváltással viszonyulni a sárhoz, s eztán élvezzem a dagonyázást, ezért újabb és újabb extázisba eshettem a sok-sok különböző fajta sárban caplatva. Volt folyós, tapadós, csúszós, vizes stb. Mikor aztán végre kiértünk a Háromszorosan Áldott Műútra, s egy fél óra múltán megjegyeztem, h. nekem bizony hiányzik a sár, fent emlitett túratársam megpróbált belelökni az árokba, s megtaposni - kizárólag villámgyors reflexeimnek köszönhetem a menekvést.
Annyit még megjegyeznék, h. fizikailag brutális nap volt. 29 km 900 m szinttel, de úgy, h. egyszer sem voltunk a tengerszint feletti 350 méteres magasság felett... Kisdombra fel, kisdombról le... 80-100 méteres nekirugaszkdásokkal 7 vagy 8 dombot másztunk meg, de brutál meredeken, csúszós agyagban, majd ugyanúgy le.
Jelenleg úgy érzem magam ebből kifolyólag, mint akit egészben ledaráltak, majd beletöltöttek egy nagyjából ember formájú zsákba. megyek is aludni...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése