Reggel a fiúk kimentek zsemléért, mert én éjszaka a gyomorrotás miatt nem sokat aludtam, és reggel még dolgoznom kellett... reggelizni sem sokat reggeliztem, és a reggeli melegbenis kicsit fázva indultam el, szokás szerint hosszú betonútnak vágtuk neki kifelé a várrosból. A napon gyalogolva hamarosan jobban lettem, és lassan kezdett kicsit sok is lenni a melegből. Az út még jó sáros volt, de azért csak ellavíroztunk a pocsolyák között.
Ez már a tanúhgeyek napja volt. Hamarosan meg is kezdtük az emelkedést a Szent-Györgyhegyre. Az út jobb volt, mint vártam, nem csúszott annyira és nem is volt külösebben sáros. A hegy oldalában található bazaltorgonák szokás szerint lenyűgöztek, miként a kilátás is a hegytetőről.
A következő hegy a szigligeti várhegy volt, a vár melltti büfében nagyon finom fagyit ettünk, és ittunk gyümölcsös limonádét, amiben egy komplett gyümölcskehely volt konkrétan...
Ilyen módon megerősítve indultunk tovább a badacsonyra, a csúcson lévő kilátóba nem kellett volna felmenni, de azért persze felmentünk, m.sz. felvilágosított, h.már én is jártam itt a tanúhegyes túrán, mikor Zoli is velünk volt, én persze nem emlékeztem, sebaj.
Innen le kellett mennünk Badacsonytomajba, bár ide a kéktúra nem megy le, de Balatonhenyén ahova meg igen, nem találtunk szállást.
A tomaji szállás nagyon kellemes volt, bár azt hittem, sosem érünk le a faluba...
Utána még elmentünk az Aranykagyló étterembe vacsorázni, a szomszédban épp szedték a gyönyörű pirosra érett cseresznyét, de szép ez a cseresznye, montam kedvesen, de nem vették a lapot, h. Ó, essék csak szedni belőle nyugodtan...
Ja, az aranykagylóban nagyon finoman főznek. Főleg a paradicsomlevest.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése