Gyenesdiás - Tapolca

Mivel előző este a felhőszakadás közepette megvettük a rggelit, így reggel nem kellett vásárolni, csak ettünk és indultunk. Még megcsodálltuk a vendégház eresze alatt épp fészket építő fecskéket, aztán nekivágtunk az aszfaltnak. Elhamdulillah a tegnap esténéll hamarabb befordultunk az erdőbe. Azzal kezdtük, h. Felmentünk a Festetics-kilátóba, ami nem egy akkora kitérő, és végül is egy kilátóért megéri, gondoltam AKKOR MÉG.
A következő pecsét jó messze volt, több mint 10 km, de legalább szép vidéken, és sár sem volr vészesen, bár azért láthatók voltak az előző esti felhőszakadás nyomai.
Vállusra beérve a falu méretét látva feladtam a reményt, h. Majd lesz kávé vagy kóla, viszont épp elhúzott ellettünk zenélve a mobil pékség kocsija (bolt sincs), vettünk is gyorsan fahéjas csigát.
Evés után indultunk tovább - nem ám a kéken,hanem a kilátó felé, amit még a falu előtt pillantottunk meg, de a térképen nem volt rajta. Én bátortalanul jeleztem, h. 10 km-vel ezelőtt voltunk egy kilátóban, a táj nem változott ANNYIT, de hát jó, menjünk.
Kár volt.
A kilátó most épült, de utat, azt még nem jelöltek ki hozzá. Mentünk felfele az úttalan hegyoldalban egy olyan meredeken, ahol még kis zsákkal sem lenne egyszerű, nemhogy 15 kilóval...
És persze lefelé sem csináltak egy utat, amíg mi fenn tartózkodtunk a kilátóban, szóval lefele ugyanez... komoly kétségeim voltak, h. Leérünk-e épségben.
E kis kitérő egy jó másfél órát tartott, és én jobban elfáradtam, mint addig az egész úton. Innentől ha 1 km lett volna hátra, az is sok lettvolna, de hát volt még 15...
Nem is emlékszem a maradék útra. Tudom, h. Pecsételtünk Lesenceistvándon, de h.hol vagy hogyan,arra nem emlékszem. Emlékszem még arra, h. Tapolcára valami brutál hosszú betonútt vezet be, amit már mind nagyon untunk. Ezért a pecsétnek helyt adó benzinkúton kénytelen voltam inni egy bravo multit, ami nagy kedvencem. Aztán megtaláltuk a Bibi vendégházat, ami nekem nagyon tetszett a festett bútoraival, meg még kimentünk vacsorázni, ahol úgy elrontottam a gyomrom, h. Még éjjel 2_kor sem aludtam...
Szóval,  a vendégház berendezésétől eltekintve nem ez volt eddig a kedvenc napom...
De már alig vártam a másnapot, amikor majd insallah okkal jobb lesz minden. És így is lett...