2014. május 13., kedd

Bük-Sárvár


Még este úgy tértem nyugovóra,h.örültem, amiért van tetőablak a szobámon. Majd éjjel nézegetem az égitesteket, gondoltam. Hát, ez a tervem sajna kútba esett. Csak a felhőket tudtam volna nézegetni, ha a hosszú nap megpróbáltatásaitól nem alszom el mintegy azonnal. Mikor a reggeli imára felkeltem, hallottam az eső kopogását az ablakon, reggel pedig ez a látvány fogadott:

Az eső hamarosan elállt, de ami a hőmésrékletet illeti, meg kellett kérnem a fiúkat, h. bár eredetileg a teraszon terveztünk reggelizni, a helyszint tegyük át inkább az én szobámba... ők különösebb tiltakozás nélkül kötélnek is álltak.
Reggel még az a kellemes meglepetés ért minket, h. felhivtak és lemondták az esti szállásunkat... M. Sz. azonnal SOS telefonálgatásba kezdett, h. másik szállást találjon, ami elméletben sikerült is.
Ma busszal terveztünk visszamenni az elágazáshoz, ahol a kéktúra útvonala eltér, és ahonnan tegnap begyalogoltunk Bükre. El is értük a buszt sikeresen, a megállóban várakoztunk egy helyi nénivel szóba elegyedve, mikor esni kezdett az eső. Egyelőre csak csöpögött, akkor kezdett rá igazán, mikor a buszról leszálltunk. Rögtön a betonútról letérve brutál susnyásba kellett befordulni. a száraz nadrág és cipő illúziójáról már itt többé-kevésbé lemondtam.
Az első pecsételőpontig, ami Szeleste, több mint 10 km-t kellett menni. Ez az út hol járható volt, hol kevsébé, de igazából közvetlenül a falu előtt érte el tetőfokát. Derékig érő susnyásba kellett bemenni, de KÉTFELŐL ért derékig: lentről a fű, fentről a fák-bokrok belógó ágai... komolyan MINDEN ruhadarabomból csavarni lehetett volna a vizet. A helyi presszóba beülve kértünk kávét meg teát, Tamás bement a mosdóba átöltözni, én nem láttam értelmét, mert kb. 5 perc kellett az újabb szottyosra ázáshoz. Nehéz volt elindulni, de menni kellett. A következő faluig is volt vagy 8 km, ráadásul ott még presszó sem volt, csak egy Coop közért, ahol vettünk nápolyit, beültünk a buszmegállóba, majd rövid pihenés után mentünk tovább. Valahogy úgy emlékeztem, h. a következő település neve Csád, de a fiúk megnyugtattak, h. ilyen messzire azért nem megyünk, jó lesz az Csényének is. Az eső, a változatosság kedvéért, esett. Én ekkor kezdtem megunni a marinálódást, főleg, miután valamennyire már megszikkadtam a szelestei susnya után, és ismét be kellett menni a csalitosba, meg egy olyan erdei útra, amely utat csak nyomokban tartalmazott, bokán felül érő hig sarat viszont annál többet. Mire Csényére értünk, eléggé elment a kedvem a sétálástól, de Sárvárig volt még további 8 km, egyszóval nem sok választásom volt, mint hogy vonszoljam magam tovább. A csényeújmajori pecsétnél leültünk egy kicsit, majd innen a Gyöngyös-patak töltésére rátérve sétáltunk be Sárvárra, ahol elhamdulillah hamarosan meglett a szállásunk, ami sokkal jobb volt, mint reméltük, az Adél Apartmanban, nagyon kedves szállásadókkal, fűtéssel, ajándék csokival, ez úton is mindent köszönünk.
Megérkezés után még kimentünk a vasútállomásra pecsételni, bevásároltunk, majd megvacsoráztunk egy helyi étteremben, ami nem volt valami hű de jó.
Közben az időjárás-előrejelzéskeet nézegetve megállapitottuk, h. csütörtök-péntekre eléggé zegernye idő várható... ezért csütörtökre pihenőnapot terveztünk, aztán meg majd meglátjuk...
Egyelőre átszerveztük a szállásokat az alábbi terv szerint:
Szerdán még Sárváron alszunk, a nagyzsákokat itt hagyujuk reggel,átbuszozunk a Szajki-tavakhoz, onnan visszagyaloglunk Gércére, és majd meglátjuk, h. még bevállaljuk-e a plusz 13 km-t, vagy busszal térünk vissza Sárvárra.
Csütrötökön maradunk Sárváron, és pihenünk.
A pénteket majd meglátjuk :)




majd meglátjuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése