2014. március 15., szombat

Téli kék

Táv: 210 km
Szint: 6000 m (cca.)

Ti TÉLEN akartok kéktúrázni??? – kerekedett nagyra mindenkinek a szeme, amikor megemlítettem azt a tervünket, h. február közepe táján egy hetet + egy hétvégét ismét a kéket járjuk. Igen, miért is ne, feleltem kissé zavartan, mert nem egészen értettem a fennakadást – teljesítménytúrázunk is télen, sőt, minden évszakban, akkor miért a kéktúra ne lenne megfelelő?
Hát, mert hideg van / hó van / sár van / nincsenek virágok / nem olyan szép, jöttek a válaszok, egyéni ízléstől függően.
Bevallom, ezek közül én csak 2 dologtól féltem igazán: h. nagyon hideg lesz, és végig fázni fogok, illetve, h. latyak lesz, és végig vizes bakancsban megyek, és lásd mint előbb. Ezekből elhamdulillah egyik se jött be, nem fáztam, sőt, inkább melegem volt többször, és nem volt latyak, mert hó is csak ennyi volt mindösszesen, felfelé a Nagy-Milicre:


Maga a logisztika úgy alakult, h. vasárnap este M. Sz. testvére elvitt minket kocsival Hollóházára, és otthagyott. Útközben még megnéztük Telkibányán az ország egyetlen felszíni perlitfolyását, amely engem teljesen lenyűgözött:



Este egy panzióban aludtunk, és reggel indultunk neki a túrának. 

Éjszaka durván zuhogott az eső, de (ekkor MÉG) nem volt nagy sár. Az majd csak később jött. Én még soha nem jártam a Zemplénben, és meg kellett állapítanom, h. nagyon szép. A füzéri vár, no, az rögtön előlépett A kedvenc várammá:


A Cserehát és a Hernád völgye nem lesz a kedvenceim között. Eléggé lepusztult falvakon át mentünk sokszor, néha kissé aggodalomra is adott okot a helyiek viselkedése, de nem történt végül is semmi. A táj, gondolom, sokkal szebb, amikor virágban áll, és az erdészet és a vadászok közös erőfeszítéseinek nyomán nem így néznek ki az utak:


Már ha volt EGYÁLTALÁN út, és nem szántották hozzá a szántóföldhöz, ilyenkor a friss szántásban kellett haladnunk, hát hurrá:


Aztán, mikor végre ismét hegyi terepre értünk a Szalonnai-hegység, majd az Aggteleki-karszt területén, az megint nagyon szép és jól járható volt. Jósvafő előtt belefutottunk a több száz hektáron szabadon legelő hucul ménesbe. Lovas múltam előtörésével azonnal magamhoz csalogattam az egyik lovacskát simogatási célzattal:


Aztán másnap reggel átmentünk gyalog Aggtelekre, itt végül is a kéktúra keleti része véget is ért, de mivel a csomagjaink Jósvafőn voltak, vissza kellett menni értük, amit meg is tettünk – a barlangon keresztül, az ún. „hosszútúra” keretében, ami kb. 6-7 km, egyik bejárattól a másikig, nagyobb részt kivilágítatlan szakaszon, ahol megállapíthattuk, h. hiper-szuper fejlámpáink mit sem érnek a barlangászok lámpáihoz viszonyítva. A barlang viszont nagyon szép volt:



Így ért véget ezzel a barlangi sétával a kéktúra Hűvösvölgytől Hollóházáig terjedő szakasza számunkra, de insallah májusban nekivágunk a nyugati résznek is… 

3 megjegyzés:

  1. Hja, Rákóczi-fa, Sárospatak, Arka-patak, Szád-vár, Anyukám Mondta, 14 C, Family Frost, csokikéregetés - HOL MARADTATOK??? :-)

    VálaszTörlés
  2. hát, áldozatul estek a zanzásított mini-bejegyzés-összefoglalónak...

    VálaszTörlés
  3. Kedves Halima!

    Belemélyednék a blogodba, de éppen a sajátomat kellene pótolni, így csak annyit tennék hozzá: télen Kéktúrázni buli :))))

    http://mintamokus.wordpress.com/2014/02/03/altal-mennek-en-a-jeges-patakon-patakon-de-patakon/

    További sok szép túrát kívánok!

    Szeretettel:
    Erenya

    VálaszTörlés