Táv: 210
km
Szint: 6000
m (cca.)
Ti TÉLEN akartok kéktúrázni??? – kerekedett nagyra
mindenkinek a szeme, amikor megemlítettem azt a tervünket, h. február közepe
táján egy hetet + egy hétvégét ismét a kéket járjuk. Igen, miért is ne,
feleltem kissé zavartan, mert nem egészen értettem a fennakadást –
teljesítménytúrázunk is télen, sőt, minden évszakban, akkor miért a kéktúra ne
lenne megfelelő?
Hát, mert hideg van / hó van / sár van / nincsenek virágok /
nem olyan szép, jöttek a válaszok, egyéni ízléstől függően.
Bevallom, ezek közül én csak 2 dologtól féltem igazán: h. nagyon
hideg lesz, és végig fázni fogok, illetve, h. latyak lesz, és végig vizes
bakancsban megyek, és lásd mint előbb. Ezekből elhamdulillah egyik se jött be,
nem fáztam, sőt, inkább melegem volt többször, és nem volt latyak, mert hó is
csak ennyi volt mindösszesen, felfelé a Nagy-Milicre:
Maga a logisztika úgy alakult, h. vasárnap este M. Sz.
testvére elvitt minket kocsival Hollóházára, és otthagyott. Útközben még
megnéztük Telkibányán az ország egyetlen felszíni perlitfolyását, amely engem
teljesen lenyűgözött:
Este egy panzióban aludtunk, és reggel indultunk neki a
túrának.
Éjszaka durván zuhogott az eső, de (ekkor MÉG) nem volt nagy sár. Az
majd csak később jött. Én még soha nem jártam a Zemplénben, és meg kellett
állapítanom, h. nagyon szép. A füzéri vár, no, az rögtön előlépett A kedvenc
várammá:
A Cserehát és a Hernád völgye nem lesz a kedvenceim között.
Eléggé lepusztult falvakon át mentünk sokszor, néha kissé aggodalomra is adott
okot a helyiek viselkedése, de nem történt végül is semmi. A táj, gondolom,
sokkal szebb, amikor virágban áll, és az erdészet és a vadászok közös
erőfeszítéseinek nyomán nem így néznek ki az utak:
Már ha volt EGYÁLTALÁN út, és nem szántották hozzá a
szántóföldhöz, ilyenkor a friss szántásban kellett haladnunk, hát hurrá:
Aztán, mikor végre ismét hegyi terepre értünk a
Szalonnai-hegység, majd az Aggteleki-karszt területén, az megint nagyon szép és
jól járható volt. Jósvafő előtt belefutottunk a több száz hektáron szabadon
legelő hucul ménesbe. Lovas múltam előtörésével azonnal magamhoz csalogattam az
egyik lovacskát simogatási célzattal:
Aztán másnap reggel átmentünk gyalog Aggtelekre, itt végül
is a kéktúra keleti része véget is ért, de mivel a csomagjaink Jósvafőn voltak,
vissza kellett menni értük, amit meg is tettünk – a barlangon keresztül, az ún.
„hosszútúra” keretében, ami kb. 6-7
km , egyik bejárattól a másikig, nagyobb részt
kivilágítatlan szakaszon, ahol megállapíthattuk, h. hiper-szuper fejlámpáink
mit sem érnek a barlangászok lámpáihoz viszonyítva. A barlang viszont nagyon
szép volt:
Így ért véget ezzel a barlangi sétával a kéktúra
Hűvösvölgytől Hollóházáig terjedő szakasza számunkra, de insallah májusban
nekivágunk a nyugati résznek is…
Hja, Rákóczi-fa, Sárospatak, Arka-patak, Szád-vár, Anyukám Mondta, 14 C, Family Frost, csokikéregetés - HOL MARADTATOK??? :-)
VálaszTörléshát, áldozatul estek a zanzásított mini-bejegyzés-összefoglalónak...
VálaszTörlésKedves Halima!
VálaszTörlésBelemélyednék a blogodba, de éppen a sajátomat kellene pótolni, így csak annyit tennék hozzá: télen Kéktúrázni buli :))))
http://mintamokus.wordpress.com/2014/02/03/altal-mennek-en-a-jeges-patakon-patakon-de-patakon/
További sok szép túrát kívánok!
Szeretettel:
Erenya