Dupla Masni

Táv: 14,6 km

Szint: 502 m

Bevallom, nem nagy kedvem volt vasárnap felkelni. Sokkal szimpatikusabb volt a reggel 5-ös kelésnél az, h. alszom, amíg tudok… felkelek, és dolgozom. A másik lehetőség az 5-kor kelek, dolgozom, elmegyek túrázni. Délután 3-tól rendezvényünk volt, szóval sietnem kellett haza.

Á, nem megyek én sehova, gondoltam, alszom inkább.

Aztán csak nézegettem a túranaptárt. Masni. Nahát, masni… nahát, milyen aranyos neve van ennek a túrának. Masni.

Basszus, nem tudom, mi van velem, öregszem talán, ez már ilyen preklimaxos érzelmi roham, lehet, h. a jövőben ez még sűrűsödni is fog, és hamaros plüssnyuszikat és macikat fogok vásárolni. Rózsaszíneket. Puhákat.

Ekkor már tudtam, h. búcsút mondhatok az alvásnak, és marad a reggel 5-ös kelés… és így is lett.

3 cikkel és egy reggelivel később kiléptem a lakásból, reggel 7 óra volt, ekkor kezdett esni az eső. Hát hurrá.

Mondjuk ez így ilyen formában nem igaz, mert örültem, h. esik. Szívesen mentem volna esőben, alapból szeretem az esőt, kivéve, ha már órák óta egyfolytában szakad, lásd pl. BHTCS.

Mások viszont nem örültek annyira az esőnek, mint én, mert a nevezésnél igencsak kevesen voltak. Előre elmondom, h. sajnálhatják mindazok, akik kihagyták ezt a kis rövid, de nagyon jól kigondolt túrát.

Két táv volt, a Mini Masni és a Dupla Masni, 7,3 km az alap, és ezen végig lehetett menni még egyszer – akkor dupla lett belőle. Az útvonal formája valóban masnira emlékeztetett, és a célban megkínáltak sajtos masnival, ezt még erősítendő. Én persze kitaláltam, h. mi lenne, ha a második kört jól visszafele teljesíteném, és a főrendező bele is egyezett. Megkaptam az itinert, ellenőrzőpont nincs, két kódot kell leírni. Becsületpróba, vagy kicserélitek a kódot a második körre, kérdeztem. Becsületpróba. Helyes.

A kabátomat begyömtem a hátizsákba, és neki is vágtam ez első körnek.

A túra a csillebérci KFKI-től indul, a sárga kör, majd a piros jelzésen Makkosmáriáig, onnan egy kis zöld+ után a sárgán, majd a sárga +on vissza a kiindulási helyre. Nézzétek meg a térképen, tényleg masni forma.

El kell mondanom, h. az itiner remek volt, de tényleg, teljesen egyértelműen, világosan leírva minden, még ha nem is lennék olyan ismerős errefelé, mint amilyen vagyok, akkor sem tévedhettem volna el.

Az erdő gyönyörű volt a szemerkélő esőben. Egész úton esett, de nem vészesen. A növények zöldelltek, a tavaszi virágok nyíltak. Számtalan galambvirág, odvas keltike, ibolya. A bogláros szellőrózsán látszott, miért kapta ezt a nevet, a még ki nem nyílt virágai tényleg olyanok, mint a sárga gyöngyök:

Az első körről visszaérve annyira örültem, h. mennyi virágot láttam, h. el is felejtettem, h. fordítva akartam végigmenni másodszor. Már csak olyan 1 km múlva jutot eszembe, akkor meg már nem mentem vissza.

Végigérve megkaptam a kitűzőt meg a kis, A6 méretű oklevelet, pont lekéstem a buszt, ezért kicsit beszélgettem a szervezővel, és a következő busszal hazajöttem.

Ez egy nagyon jól kigondolt túra volt, és bár nem tobzódott ellátásban meg csicsában, de én szeretem az ilyen minimalista túrákat. Idén ezen a túrán éreztem eddig a legjobban magam. Nem volt tömeg, és nagyon jó helyeken mentünk, ahol nem minden nap mennek teljesítménytúrák. Insallah lesz jövőre is (sőt, a rendezőség szerint még idén is megismétlik egyszer). Én, ha csak lehet, itt leszek insallah.