A Gyermekvasút nyomában

Táv: 21,7 km

Szint: 750 m

Ötödször voltam ezen a túrán, ha az összes verziót (téli, éjszakai) beszámítjuk. Tehát magáról az útvonalról nem sok mindent tudnék írni. Ettől függetlenül nagyon is eseménydús volt a túra.

Téli Gyermekvasút tavasszal…

Már jó előre lehetett hallani, h. zegernye idő lesz, ne menjünk sehova, maradjunk otthon stb. Rengeteg túrát el is halasztottak. Én sem indultam volna sehova, de úgy voltam vele, h. erről a túráról akár gyalog is haza lehet sétálni, ha nagy gáz lenne.

Már reggel brutál hideg volt, süvített a szél, kiléptem a függőfolyosóra, és megállapítottam, h. hideg van, és még a korlát is havas, pedig nemigen szokott az lenni. Gáz.

Az ablakpárkányra pillantva megállapítottam, h. elfagytak az egy hete ültetett árvácskáim. Még nagyobb gáz.

Lenn az utcán rengeteg hó volt, amiből ügyesen kikövetkeztettem, h. az erdőben alighanem még több lesz...

Ezek után negyedórát vártam a villamosra, még többet a 21-es buszra… feltűnt, h. a busz nem volt olyan zsúfolásig túrázókkal, ahogy szokott. A rajt megközelítéséhez átmásztunk a hómezőn, aztán sorba álltunk… a hivatalos rajtidő után még 15 perccel is, a mögöttem futócuccban szobrozó túratársnak szó szerint folytak a könnyei. Hó lepett mindent:

Végre rajtolhattunk, indultunk a behavazott utcákon át a Széchényi-emlék felé:

Innentől a fényképezőgépem nem volt hajlandó tovább működni, azt mondta, fázik. Kár, mert nagyon szép volt a túra. A szél hamarosan elállt valamennyire, hideg, az volt, és nagy hóban, igazi téli hangulatban lehetett menni.

Az is határozottan jót tett a túrának, h. nagyon lényegesen kevesebben voltunk, mint szoktunk lenni (mint utólag megtudtam, kb. ötödannyian), ezért tényleg kellemesen, kényelmesen, tömegnyomor nélkül, valóban túrázni lehetett.

A szépjuhásznéi ponton a pontőrök közölték, h. sem a Nagy-, sem a Kis-Hárshegyen nincs pontőr, és nem is kell felmenni, lehet menni egyenesen Hárshegy állomáshoz. Kihagytam a lehetőséget, h. alternatív módon mégis meghódítsam a csúcsokat, és a túrázók zömével együtt a rövidebb úton mentem, ha már hivatalosan is lehet rövidíteni J.

A Fazekas-hegyen sem a csúcsra kellett felmenni, a pontőrök alatta próbáltak tüzet rakni, elég kevés sikerrel. Kiemelném a pontőrök teljesítményét, valamennyien hősök voltak – biztos nem erre számítottak eredetileg, hanem valami kellemes, rövidujjús napozgatásra, de mind nagyon szépen helytálltak.

A rövidebb útvonal dacára elég volt a sétából, mire beértem a célba. A pörköltet kihagytam, de a gyümölcslevet elkértem.

Nagyon szeretem a havat, és nagyon tetszett a túra, a kevés résztvevővel, a behavazott tájjal. De azért bevallom, lassan jobban örülnék ám, ha rendes tavasz lenne inkább… és úgy tűnik, a mostani hétvégére SEM lesz még…