Amilyen hisztis voltam reggel, olyan jól alakult a nap: remek idő lett, és az útvonalon ANNYI volt az emelkedő, hogy hamar elfeledkeztem a mérgelődésről.
Kissé emelkedő ösvény:
A szokásos átkelés: patak van, híd nincs:
A kutyának sincs kedve felmenni oda:
Ott fenn van ellenőrzőpont:
Kilátás az ellenőrzőponttól:
Egy apuka a két gyermekével sorra járta a stratégiai pontokat a túrán, szinte minden elágazásnál ott voltak, és kolomppal, dobbal, "hajrá, hajrá" kiáltásokkal biztatták a (néha igencsak megfáradt) túrázókat, ami bevallom, igencsak jól esett, ez úton is köszönöm nekik:
Mivel éjjel nagyon keveset aludtam, és fél 6-ra a vonathoz kellett vinnem a vendégemet, nagyon fáradtan vágtam neki a túrának. Ehhez hozzájön még a holnapi túra ténye, és az, h. szeretném valóban őszinte mosollyal vezetni a holnapi túrát :). Ezért úgy indultam neki, h. nem sietek, csak legyek belül a szintidőn (8 óra). Aztán kicsit azért siettem néhol, bár nem futottam, de végül 5:50-es idővel mentem végig a 31,5 km-t, 1200 m szintemelkedéssel. A túra eredetileg csak 27 lett volna, de mintegy levezetésként utána lesétáltam még Hűvösvölgybe. Nagyon jól sikerült túra volt elhamdulillah, remek szervezéssel, sok csokival, nagyon fincsi teával. Még jó, hogy nem maradtam otthon duzzogni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése